Olyan fejfájással keltem, hogy percekig kellett keresgélnem a saját orromat. Fél órát haldokoltam, majd kimentem napalmot hajítani az ordító madarakra. Utána emberkísérlet.
Inni kell kávét, ha szarabbul leszek, akkor jeges vizet, egyik csak bejön. Ha meg nem, marad a háziorvostól lőfegyver segítségével kierőszakolt amfetamin-származék. Közben Serj Tankian, de csak egy vékony sávon át, nehogy kiégjen az agyam.
Álmomban dánul beszéltem, pedig nem is. De nem erről, hanem a tegnapi napról szól ez az írás. Hát, már régen nem akartam valamit ennyire. A mennyország most nem online, de nemsokára beloggol, aztán enter. Miért hittem én azt, hogy nekem már soha nem lehet jó?
hozzászólások