Aki külföldre megy, mintha a Marsra menne. Tudom, mennie kell, mert ott a helye, még ha pont rosszkor. Persze lehet, jobb így, hogy nem lesz itt, mert azt hiszem nekem ez lesz az utolsó. Valahogy érzem, valahogy tudom. Pedig nem kéne, most nem. Annyi tervem van, annyi tennivalóm vele. Félek? Igen. De nem magam miatt.
Rossz hír, kis remény.
2008.12.16. 23:17 Hun.Spb
1 komment
Címkék: magánszöszmötölés d.w.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://hunspb.blog.hu/api/trackback/id/tr27827215
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Daniel Welling 2008.12.17. 00:35:07
A jelen a fontos, amit a jövő hoz az még formálható ami megtörtént...hát megtörtént.Röpke pillanat a távollét hiszen mindent kibírunk, megoldunk s boldogok vagyunk :)
hozzászólások