Most megint Raul a soros, részben mert már régen nem adtam hírt a medencelakókról, részben pedig semmi érdekes nem történik velem, leszámítva mondjuk azt, hogy Dr. K. felgyújtotta a bal szemgolyómat.

Az, hogy a PSZÁF felfüggesztette az ingatlanalapokat, túl nagy rémületet nem keltett a jószágok körében, hazaértemre csak a szokásos olló-vagánykodás volt a reakció, meg a halak vidám pancsolása. Csúszdázás, rohangálás, vízipisztolyozás, ilyenek. Az etetéssel egybekötött létszámellenőrzés után jegyzeteltem, hogy a páncélos harcsa, (Corydoras pygmaeus), elfogyott. Pedig milyen jó sokáig bírta, ő volt a legrégebbi és főleg a leghasznosabb hal, mert szépen körbetakarította a talajt. Venni kell újat, mert így hamar kupleráj lesz, aztán meg nem győzhetek talajt porszívózni, meg vizet mosni.

Jut eszembe kupleráj. Na, miért is nem iszom én vizet? Abban izélnek a halak. Klasszikus. Az igazán kemény, hogy tényleg izélnek benne. Az egyik rózsaszín tele van ikrával, és a hímmel együtt ma egész este ment a táncolás az egyik növényben/körül/en. Még a szörny is előjött megnézni, aztán fintorogva visszatolatott a bunkerbe. Ezek még képesek ide ikrázni, és szörnynek lesz egy csorda kisrózsaszíne. Attól tartok, nagy zabálás lesz.

Hogy némi szakmaiságot is vigyek ma esti mesémbe, pár szó a Kubai Kékrák tartásáról, hátha valakit érdekel. Meg úgy mindenfajta rákról, mert az egyik új kedvenc egy Indonéz Zebrarák. Az tök ugyanígy néz ki, csak más a színe. Szóval ezeket a kis szörnyeket egyesével érdemes tartani, mert a Hegylakós elv, csak egy maradhat, hamar érvényesül. Pedig én megpróbáltam, hiszen ketten voltak, Fidel Castro és Raul Castro.
Persze, ha a munkaadónk ragaszkodik ahhoz, hogy az átlagkereset tízszeresét mindenképpen szeretné átutalni minden hó tizedikén, nos azt mosolyogva fogadjuk el, húzzuk ki a nyelvünket a seggéből és szerezzünk be egy 600 literes akváriumot. Abban, ha elég búvóhelyet alakítunk ki, akár már három férőhellyel is tervezhetünk.

De maradjunk a realitásoknál, és vegyünk egy 60 literest, jófajta szűrővel, lélegeztetővel. Az állat a nagyon tiszta vizet szereti. Meg kajálni. Gyakorlatilag az én szörnyem mindent megeszik. Alapvetően tablettás tápon él és hetente egyszer friss tubifex. Na, akkor mondjuk őrület van, mert konkrétan hisztérikus állapotba kerül, és állatul elkezdi habzsolni. Ezeken kívül evett már szinte mindent. Borsót, kukoricát, lepketetemet, és egyszer kapott már marhapörköltet is, bár ott a nokedlival voltak fenntartásai.

Néhány fotó amiket a rákokról készítettem: indafoto.hu/spb/rakok/slideshow